Családfelállítás

Az állításokat mindig szombat-vasárnap tartjuk, mindkét napon 10.00-től kb. 19.00-ig. A soron következő családállítások időpontjai Pécsett:

  • 2019. január 5 - 6
    • az állítói helyek beteltek
    • a segítői helyek beteltek
  • Január 19 - 20
    • várólistás állítói hely van
    • mindkét-napos-szombat-vasárnapi segítői hely: 2 van
    • csak-egy-napos-szombati segítői hely: betelt
    • csak-egy-napos-vasárnapi segítői hely: 1 van
  • Február 2 - 3
    • várólistás állítói hely van
    • 9 segítői hely van
  • Február 16 - 17
    • várólistás állítói hely van
    • 7 segítői hely van

A helyeket a hívások/e-mailek beérkezési sorrendjében töltöm föl.

És kérünk mindenkit, hogy tanulmányozza át figyelmesen az itt található gyakorlati útmutatót.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Új menüpont: Mini műcsarnok, ahol az eziránt érdeklődők műalkotások segítségével alakíthatnak ki önmagukban plasztikusabb képet a 12 energiáról.

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

Új egyéni ügyfelek fogadása horoszkópkészítésre, életvezetési tanácsadásra és hosszútávú együttműködésre szabad kapacitás hiányában bizonytalan ideig szünetel.

 



A Tüzes Harcos

 

A lélek képzeletbeli színpadán nagyon sokféle késztetés jellemezheti az egyes szereplőket, akik tulajdonképpen a személyiségrészeinknek feleltethetők meg. Mégis, egyféle szempontból le lehet szűkíteni két fajtára ezeket az összetevőket: van, amelyik inkább az egység iránti vágyat szolgálja és van, amelyik a kiáradás iránti törekvést támogatja bennünk. Ez utóbbiak közül a talán legintenzívebb a Kos energiával „üzemelő” Tüzes Harcos, amelyik a saját akaratunk érvényesítésének alapköve.

A lehatároltság energiája

Mindannyiunkban egyszerre van jelen az óceáni életérzés, az egység iránti vágy és a lehatárolt csepp-attitűd, az egó. Az előbbi akkor is ott van mindegyikünkben, ha a személyiség összerakottsága szerint egyébként nem az ilyen energiák a meghatározóak valaki esetében, mivel a lélek bennünk az az instancia, amibe eleve bele van kódolva ez a vágy. Az utóbbi szintén egyetemes, mivel minden emberre jellemző az én-ség. Ezt itt most konkrétan úgy értem, hogy a lehatárolt személyiségünk hátterében észrevétlenül működő alaptendencia az én-ség. Ebben az értelemben van én-sége egy kőnek, egy fának, vagy állatnak is, mivel önálló, lehatárolt, egyedi létezéssel bírnak. Azt, hogy saját én-tudattal vagyunk képesek érzékelni a világot és önmagunkat, pont ennek az én-ségnek köszönhetjük. A hétköznapokban épp ezt a kettőt nem szoktuk tudni párhuzamosan a tudatunkban tartani: hogy egyszerre vagyunk a tenger és a csepp. Aki leteszi a voksát az első mellé, azt könnyen kihasználhatják és áldozattá válhat, aki pedig a másodikra voksol, az rossz esetben önzővé, egoistává válhat.

A Kos lélekerő a legtisztábban önmagára-hangolt energia, mivel ez a létbelépés ereje. Itt domborodik ki leginkább a saját akarat érvényesítésének a magától értetődő volta. Ez úgy értendő, hogy azok, akiknek a belső színpadán kiemelt fontosságú ez a szereplő, sokszor nem is érzékelik a másik ember akaratát, annyira a sajátjukkal vannak elfoglalva. Magával az energiával – mint bármelyik bennünk közreható lélekerő esetében – természetesen semmi baj sincs. A „harcos” energia az, amelyik elindítja a magzatot megszületni, hogy én-ként megjelenhessen a világban. És ha akadálytalanul tud működni, akkor a szülés – születés mutatja is az alapjellemzőket: megy a saját útján, legyen bármi is a következmény. És amint a szüléseknél is előfordul, hogy nem tud kijutni a méhből a magzat, úgy az életben is előfordulhat (bár ritkán), hogy egy Kos nem tud kibontakozni. Ez például úgy állhat elő, ha egy Kos gyermek akaratát zsarnoki módon tendenciózusan letörik gyerekkorban; ekkor elképzelhető, hogy olyan felnőtté válik, akiről egyáltalán nem tételeznénk fel, hogy ő eredetileg egy igazi Harcos, egy gladiátor, egy Grál-lovag – hogy csak néhányat említsünk az ide tartozható analógiák közül. Természetesen a másik véglet is előfordul, ekkor a Kos egyén működési módját a „fejjel a falnak, majd az ütött résen át tovább, előre” algoritmussal lehet megadni.

A kibillentségek és az egyensúly

Mint a fenti példákból is sejthető, ennek a zodiákus-jegynek a jó megélései közé tartozik az akarat-érvényesítés egyensúlyos mértékű megélése, ezt szokták asszertív viselkedésnek is nevezni. Ennek a dimenziónak az alulműködése esetén nem tudunk kiállni magunkért, a véleményünkért, nem merjük érvényesíteni a jogainkat, vagyis „lenyeljük a békát”. Ha valaki ennek a dimenziónak a mentén túlműködik, akkor pedig önző és agresszív lehet. Van még egy harmadik elméleti lehetőség a kibillenésre, nevezetesen hogy valaki nem tisztán van az egyik, vagy a másik végletben, hanem jön-megy a kettő között, oszcillál: hol alulműködik, hol pedig túl. Ennek a klasszikus példája az a férfiember, aki a munkahelyén nem mer szembeszállni a főnökkel, majd hazamegy és levezeti a dühét a családon: odabent alulműködő, odahaza túlműködő.

És ezekhez a „játszmákhoz” tévedhetetlen pontossággal találjuk meg a „játszótársakat” a mindennapokban: amikor például két túlműködő találkozik össze, az a „két dudás egy csárdában” esete, amikor egy alul-, és egy túlműködő, az a „zsák a foltját”, ahogy a magyar nyelv mondja szemléletesen. Az előbbit könnyű felismerni adott helyzetben (változtatni a működésen már korántsem!), az utóbbi viszont lehet nagyon rejtett is. Vegyük példának azt a nem ritka esetet, amikor panaszkodunk valakire, hogy milyen önző módon viselkedik. Ekkor már nem olyan könnyű átlátni, hogy mi magunk is ilyenek vagyunk más helyzetekben és ezért „üt meg” bennünket a másik kibillentsége, vagy épp ellenkezőleg – és ezt talán még nehezebb felismerni –, hogy mi magunk túlságosan is önzetlenek vagyunk a saját egyensúlyunkhoz képest és ezért irritál a másik kibillentsége (ld. még: Mérleg lélekerő). Bármelyik van is a kettő közül, a következtetés adódik: amennyiben engem idegesít a másik önzése, akkor biztos, hogy én magam – a saját, valódi egyensúlyomhoz képest – ki vagyok billenve valamelyik végletbe (vagy oszcillálok). Fentiek „a külvilág tükör” ősrégi, ezoterikus igazságának a hétköznapi megjelenései. És amennyiben felismerjük magunkat ebben a tükörben, akkor már nem fogunk olyan őszintén elvakult hevülettel szidalmazni másokat, ahogy az könnyen előfordulhat, amennyiben a Harcos energiáját valaki nem tudja – akarja direktben megélni, hanem ehelyett „csak” szapulja a másikat egy harmadiknak.

A nemek és a vágy

A bennünk lakozó Kos energia eredendően maszkulin erő. Miből kifolyólag azok a hölgyek, akikben ez a szereplő domináns, nincsenek könnyű helyzetben, ugyanis a legtöbbször egyszerre szeretnének lágyak, nőiesek, befogadóak lenni és emellett irányító módon érvényesíteni az akaratukat, az élre állni. Az előbbi tendenciát erősíti a társadalmilag elvárt nő-image is, az utóbbit viszont teljesen én-azonos késztetésként élik meg. Mármost, ha felbukkan egy olyan hímnemű, aki nem hagyja magát irányítani és „férfi a talpán”, akkor a Tüzes Harcos nekiindul az adott nőben, hogy legyőzze, lekaszabolja, felaprítsa az „ellenséget” – mert neki ez a dolga. Az már kétséges, hogy ezt a viharos lelki tendenciát miként ülteti át a viselkedésébe a hölgy, ugyanis sokszor elfojtásra kerül az ebből fakadható viselkedés, mivel elfogadhatatlannak minősül a belső ítélőszék előtt. Ha viszont megéli a nő ezt az energiát, akkor előáll a „két dudás” esete. Amennyiben az ellenkezője a helyzet, vagyis bevonz egy férfit, aki elfogadja a nőben közreható Harcost és hagyja magát vezetni, akkor egy idő után a hölgy méla undorral „lepöcköli a játéktérről” az illetőt, mondván, hogy „ez nem is férfi”. Vagyis, ha van sapka a férfin, akkor azért kap, ha nincs, akkor meg azért…

De ha nem ennyire kiélezetten bukkan is föl, a fenti folyamat akkor is nagyon sok férfi – nő kapcsolatban jelenik meg valamilyen szinten. Történik mindez azért, mert a nőkben lévő odaadó lágyság azt akarja érzékelni, hogy férfi van mellette, akire rábízhatja magát, akiben megvan az erő, hogy megtartsa őt, aki „tézis”, amihez lehet viszonyulni. Ennek következtében sokszor – anélkül, hogy ennek tudatában lennének a hölgyek – nekiindulnak „letesztelni” a férfiakat, hogy tényleg megvan-e bennük az az erő, amire aztán majd rábízhatják magukat. Ez így szépen is hangzik elméletileg, gyakorlatilag viszont ez sokszor abban a formában jelenik meg, hogy úgy tesztelik a férfi erejét, hogy a legváltozatosabb módokon próbálják őt legyőzni, földbe döngölni, miszlikbe aprítani… – innentől pedig már a fentebb ismertetett forgatókönyv lép életbe nem jó megélés esetén. Ezekben az esetekben éppúgy, mint a domináns Harcos energiával jellemezhető hölgyeknél az a megoldás felé vezető út, hogy mindkét fél elfogadja magában mindkét típusú – tehát a lágy, befogadó és az aktív, irányító – tendencia egyidejű jelenlétét és késztető hatását. Ez az alap és ezt követheti a gyakorlás, amikor nem ellenségként esnek egymásnak, hanem „edzőpartnerként” felfogva–érzékelve a másikat igyekeznek megtalálni önmagukon belül a különböző késztetések számukra egyensúlyos megélésének a módozatait.

A tükör-effektus

Ez azért működhet automatikusan – ha egyébként mindkét fél nyitott az ilyen típusú önismereti folyamatra –, mivel azok a nők, akik így vannak összerakva, csak olyan férfiakat tudnak bevonzani, akik szintén magukban hordozzák ezt a kettősséget, mivel, mint fentebb már említettük, a külvilág tükör. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bennünk lévő szereplők energiája – akár tudunk róla, akár nem, illetve akár tudatosan irányítjuk, akár elfojtjuk őket – kisugárzik belőlünk, és mint egy mágneses erő, vonzza a külvilágból a „passzoló” energiát. Ez természetesen mindig az adott energia-dimenzióra igaz; vagyis ha nekem dolgom van a harciassággal, akkor a külvilágból egy olyan „játszótárs” fog bevonzódni mellém, akinek szintén dolga van ezzel: vagy alulműködi ezt önmagához képest (ő a nyámnyila), vagy túlműködi (ő az agresszív), vagy jön-megy a két véglet között. Természetszerűleg, ha nekem ez problémát jelent őbenne, akkor én magam is ki vagyok billenve valahova – önmagamhoz képest. Mert az egyensúlyok mindig csak önmagunkhoz képest értelmezhetőek és találhatóak meg, hiszen még egy ugyanolyan belső összetételű ember nem létezik, mint bármelyikünk. És ezért igaz, hogy az utat meg lehet ugyan mutatni, de végigmenni rajta mindenki csak önmaga tudhat: egy dolog tisztában lenni azzal, hogy mi a teendő és nagyon más meg is valósítani azt. Aki képessé válik átültetni a gyakorlatba a felismert összefüggéseket, azokról szoktuk azt érezni a hétköznapokban, hogy hitelesek, mert élik is azt, amiről beszélnek.

Báder György weboldala. 2008. Cégmester PHP engine.