Ikrek Báder György
   

Asztrológia-tanfolyam

A következő asztrológia-tanfolyam 2018. szeptember 6-án, csütörtökön 17.30-kor indul Pécsett. Bővebb információ itt található.

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

Családfelállítás

A soron következő családállítások időpontjai Pécsett:

2018. szeptember 1 - 2 (szombat - vasárnap), mindkét napon 10.00. - kb. 19.00-ig (az állítói és segítői helyek is beteltek). A következő szeptember 15 - 16-án lesz (várólistás állítói és 2 segítői hely van). Az ezt követő szeptember 29 - 30-án lesz (várólistás állítói és 9 segítői hely van).

(A helyeket a hívások/e-mailek beérkezési sorrendjében töltöm föl.)

(Az épületben büfé jelenleg nem üzemel, a régi helyhez szokottak megértését kérjük ez ügyben; és aki első alkalommal jön, vagy évekkel korábban járt családállításon, kérem tanulmányozza át figyelmesen az itt található gyakorlati útmutatót.)

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

Új egyéni ügyfelek fogadása horoszkópkészítésre, életvezetési tanácsadásra és hosszútávú együttműködésre szabad kapacitás hiányában bizonytalan ideig szünetel.

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



A kíváncsi közvetítő

 

Az Ikrek energia mentén működő szereplő a belső színpadunkon egy nagyon színes, sokféle késztetést és érdeklődést magában hordozó lény, akinek az egyik legfontosabb tulajdonsága a nyitottsága és mindenfajta információ iránti éhsége. Alapvetően racionális beállítottságú, leginkább a fejében éli az életét, így az intenzív érzelmek és ösztöni indíttatások elég távol állnak tőle. Ezek következtében áll elő egy olyan belső állapot, amit talán a semlegesség szóval lehetne a legjobban jellemezni. Azaz, a nagyon mély, belső identifikációk, azonosulások valamivel-valakivel, illetve a zsigeri impulzusok jószerivel ismeretlenek a számára, így a könnyed és kellemes felszínen éli az életét. Másrészt a semlegessége azt is jelenti, hogy az Ikrek egyén az összeköttetést teremteni akaró késztetését jellemzően úgy szokta megvalósítani, hogy nem érleli sajáttá a tudást, hanem csak közvetítő elemként szerepel az információ forrása és a célállomás között. Ő az, aki igyekszik mindenről minden tudhatót összegyűjteni, hogy aztán a megfelelő időben és helyen továbbadhassa azt, de ő maga nem tesz hozzá és nem vesz el belőle.

A színes pillangó

Fentieknek – mint minden energia-dinamikának a bensőnkben – vannak pozitív következményei és árnyoldalai is. Egyrészt, az a személy, aki ezen energia mentén éli az életét (tehát például a Napja, Holdja, Aszcendense áll az Ikrekben, vagy valamilyen más módon jelződik a horoszkópjában ezen energia, szereplő kiemelkedő volta) nagyon kellemes társaság tud lenni szinte bárki számára, mert a bennszülött indiánok törzsi szokásairól éppúgy lehet vele beszélgetni, mint például a kolorádó-bogarak rajzási szokásairól, vagy Hailé Szelasszié volt etióp uralkodó gyerekkoráról. Ezen kívül hihetetlen könnyedség van a lényükben és olyan lazán tudnak átlibbenni egyik helyzetből, egyik lelkiállapotból a másikba, ahogy egyetlen más jegy szülötte sem. Kicsit olyanok, mint a pillangók (sokszor nagyon szeretik is a pillangó-motívumokat): könnyedén röppennek virágról – virágra, de sehol nem időznek túl sokat, hiszen oly sok virág van a réten és mindegyik olyan szép színes, hogy azt közelebbről is meg kell vizsgálni. Közelebbről, de nem túl sokáig és nem túlságosan leragadva.

És itt kezd felsejleni, hogy milyen árat fizet sokszor a könnyedségéért: nincs elég kitartása – késztetése, hogy elmélyüljön, sem kifelé, sem befelé. Ez azt vonja maga után, hogy a felszínen marad, és nagyon sokszor elfodrozódik attól, amibe belekezdett. Ettől egy idő után már ő is szenved, de a kíváncsisága sokáig mégis erősebb és ezt csak erősíti az elméje eltéríthetősége: valójában az Ikrek elme olyan, mint egy hihetetlenül érzékeny radar, ami azonnal reagál a legapróbb új momentumra is, és az magára vonja a figyelmét. Ezért a tipikus Ikreknek elvégezni egy főiskolát, vagy egyetemet hatalmas teljesítmény, és ha sikerül neki, akkor sokszor csak többszörös halasztásokkal fejezi azt be. Így néz ki ez az energia kifelé megnyilvánulva a külvilágban; befelé ugyanez a működés úgy jelentkezik, hogy hihetetlenül gyorsan tud továbblendülni a megváltozott körülmények hatására. Ez például azt jelenti, hogy ha valamelyik este egy nagyon mély katartikus beszélgetést folytat vele egy érzelmesebb beállítottságú ember – mondjuk egy Rák egyén –, vagy együtt megnéznek egy ilyen hatást kiváltó filmet, aminek a Rák még napokig, de minimum  a következő napon a hatása alatt van, akkor egy ilyen társ nehezen fogja érteni, hogy az Ikrek teljesen racionálisan, hűvös nyugalommal elemzi már másnap az átélteket – és azt is csak azért, mert a másik rákérdezett, mivel ő magában már réges-régen továbblépett. Másrészt viszont a könnyed változtatási készség nem szerencsés esetben úgy is megjelenhet a felszínen, hogy a mindenkori környezethez igazítja az aktuális önmagát, tehát a viselkedését és véleményét is. Azaz, szélkakassá válhat, akit az „ezek az elveim, de természetesen bármikor megváltoztathatóak” attitűd jellemez.

A kettősségek és a kognitív disszonancia

Bár a fentiek az Ikrek működés fontos jellemzői, mégis, a talán legjellegzetesebb vonulat ennél az energiánál a kettősségek megjelenése az adott ember életében. Ez sokszor azt jelenti, hogy ténylegesen két munkája, két lakhelye, vagy két kapcsolata van és ő maga gyakran úgy éli meg, hogy képtelen választani a kettő között, miközben felőrlődik ebben a megosztottságban. E mögött is az eredendő információ-éhség rejtőzik, ugyanúgy, mint amikor az Ikrek személy nem képes éjszaka rávenni magát, hogy elmenjen aludni, mivel alvás közben nem lehet információkat begyűjteni, és ki tudja, miről marad le menet közben… Ez az információ-éhség a kettősségek esetében úgy jelentkezik, hogy a Kíváncsi a színpadon azért nem tud végleges döntést hozni, mert ekkor elvesztené a nem választott alternatíva megélésével begyűjthető információkat. Ezért inkább nem dönt, neki a kecske és a káposzta is kell, amivel belevezényli magát egy olyan lefelé menő spirálba, aminek záros határidőn belül kimerültség lesz a vége. Ekkor magába zuhan, elveszti az érdeklődését és nyitottságát, akár depresszióssá is válhat – de nem sokáig! Ugyanis a ciklikus kiperdülése mindenből itt a segítségére siet: a jellegzetes Ikrek ember még depressziós sem tud maradni túl sokáig, abból is kifodrozódik, és egyik reggel ismét a szokásos kíváncsisággal a szemében indul neki az új napnak és a rengeteg megtapasztalnivalónak…

Fentiek végső soron az elmeműködés polaritására vezethetők vissza. Mindannyian a bennünk lakozó Merkúr energiáján keresztül (ami az Ikrek mellett a Szűz bolygó-energiája is) vagyunk bekötve az elménk működésébe, ami testi szinten hozzá van rendelve az agyunkhoz. És ami testi szinten agyféltekei megosztottságként jelentkezik, az valójában az elmeműködés eredendően poláris jellege. A megtapasztalható földi valóság iker-erőinek egymásra hatásaként jött létre mindaz, ami ma körülvesz bennünket és a mi valóságunkban „minden erőnek szüksége van az ellenerejére, hogy kifejthesse a hatását”. Ezt az igazságot kódolták bele a régi keletiek a yin – yang ábrába, és a poláris valóságot jellemző kettősségek emberi működésben megnyilvánuló lenyomata bennünk a kognitív disszonancia jelensége. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy amennyiben a bensőnkben két egymásnak ellentmondó gondolat, érzelem, viselkedés, attitűd jelenik meg, akkor mindannyian automatikus – és a legtöbbször tudatosulatlan – folyamatok segítségével nekiállunk ezt a feszültséget csökkenteni, például a nem választott alternatíva leértékelésével, vagy a tudatból való teljes száműzésével.

Az egyik alapkísérlet, amivel a pszichológusok ezt vizsgálták, úgy volt felépítve, hogy egyetemi hallgatóknak órát hosszat kellett unalmas feladatot végezniük (például egy táblába szögeket verni egymás mellé sorban, adott távolságra és mélységig, majd kivenni őket és újra kezdeni az egészet). Amikor végeztek, kifelé menet a szobából egy tekintélyes személy megkérte őket, hogy – „mivel az asszisztens, akinek ez lenne a dolga, épp eltűnt valahova” – mondják el a soron következő várakozóknak, hogy mi lesz a teendőjük és azt, hogy érdekes lesz a kísérlet. Ezt kivétel nélkül meg is tették, majd ezután a kijáratnál véletlenszerűen két csoportba osztották őket, és a csoport egyik fele 1 dollárt, a másik fele 20 dollárt kapott. Ezt követően egy hónap múlva visszahívták őket és megkérdezték, hogyan emlékeznek vissza: érdekes volt a kísérlet, vagy sem? A kognitív disszonancia elmélete szerint (Leon Festingernek köszönhetjük ezt a felfedezést) ilyenkor az várható, hogy ha valakinek nincs elégséges indoka a cselekedetére, akkor keresnie kell egyet. Jelen esetben, mivel 1 dollár nem elégséges indok a hazugságra (amit viszont megtettek), így kell egy ok, ami megmagyarázza, hogy miért mondták azt, hogy érdekes volt. Tehát az várható, hogy ezek az emberek utólag úgy fogják érezni, hogy tényleg érdekes volt a kísérlet, míg a 20 dollárosok, akiknek volt magyarázatuk arra, amit tettek („azért mondtam valótlant, mert megfizették a lódításomat”) megőrzik az eredeti véleményüket és unalmasnak fogják értékelni a kísérletet. És valóban ez történt, sőt, később bárhol, bármikor ismételték is meg ezt a kísérletet, mindig ugyanezt az eredményt kapták: amennyiben két egymásnak ellentmondó dolog van a bensőnkben, akkor valahogy csökkenteni igyekszünk az ennek következtében előálló feszültséget, anélkül, hogy ennek feltétlenül a tudatában lennénk. Ilyenkor igyekszünk teljesen eltüntetni a zavaró körülményt: jelen esetben ez a valóság volt, így a kísérleti alanyok felülírták azt, de más esetekben – például amikor két egymásnak ellentmondó szereplő van valakinek a belső színpadán – elképzelhető, hogy valamelyik „szembenálló felet” tüntetjük el a színpadról és küldjük le a „pincébe”, a süllyesztőbe, és ezzel elfojtást hozunk létre. Természetesen az elfojtások létrejöttének nem ez az egyetlen lehetséges módja, csak az egyik, de ettől még ugyanúgy problémát okoz a későbbiekben, amivel aztán foglalkoznunk kell majd.

A kulcs: az irányított figyelem

Miért tartozik ez az egyébként is nagyon tanulságos kísérlet ide, az Ikrekhez? Azért, mert a poláris elmeműködés energiájába bekötött Ikrek sokszor nem tudja megtenni, hogy „eltünteti” magából az egyik oldalt és – igaz, hogy elfojtással terhelten, de – éli tovább az életét (persze, ettől még lehetnek neki másfajta elfojtásai). Miért? Mert ő a felszínen, önmagában hordozza mindkét oldalt (a poláris elmeműködésbe való erős bekötöttsége miatt), és amíg meg nem tanulja kellő tudatossággal elfogadni mindkét részt és jól kezelni a kettősséget kiváltó energiát, addig szenvedni fog tőle. És ezen a ponton lehet megérteni, hogy az állatövben miért van 2 olyan jegy, amelynek a nevébe bele van kódolva a kettősség: az egyik a Halak, a másik az Ikrek. Ugyanis a Halak a túlsó végén van ugyanannak a tudati dimenziónak, amelynek a földi végén az Ikrek van. A Halak az egységtudatban van, az Ikrek a poláris elmetudatban, legalábbis elméleti és ideális esetben. Valójában két teljesen különböző módon, de ugyanattól szenvedhetnek: a nem-evilági Angyal (ld. az erről szóló cikket) pont az egységre vágyása miatt bukhatja el az életét, ha nem tud belehatárolódni a poláris létezésbe és elfogadni a jó-rossz, tettes-áldozat kettősségekkel terhelt földi létezést, az Ikrek pedig szó szerint beleveszhet a kettősségekbe. Mi a közös ebben? Az, hogy nem szerencsés esetben mindkettőnél hiányozhat az a tudatosság, az az irányított figyelem, aminek a segítségével először rá tudnak látni a poláris valóság kapcsán őket mozgató dinamikára, majd ez után szert tesznek arra a képességre, hogy a belső színpaduk előtti képzeletbeli nézői székből feltápászkodva elinduljanak a színpadra, hogy kézbe vegyék a karmesteri pálcát és kitanulják a rendezői szakmát – azaz, az életük irányítóivá váljanak.

A tudati működésünk összetevői közül az elmefókusz, vagyis a fókuszált figyelem tartozik analógiásan az Ikrekhez. Alapesetben nemcsak ő, hanem mi mindannyian úgy működünk a hétköznapokban, hogy az elménk folyamatosan száguldozik egyik ponttól a másikig, és még ha nem is történik semmi különleges a külvilágban, akkor is nagyon gyorsan váltakoznak a bensőnkben felbukkanó képek, gondolatok, érzések. Kísérletek bizonyítják, hogy átlagosan 6-8 másodpercenként „ugrunk” egyik témáról a másikra, anélkül, hogy tudatosan irányítanánk a figyelmünket. Emiatt a működés miatt született meg a hindu filozófiákban az „elme ugráló majma” kifejezés. Ebben az értelemben elmondható, hogy az Ikrek egyén „csak” ugyanazzal nem boldogul, mint mi mindannyian, vagyis nem képes megrendszabályozni az elmeműködését, de az ő esetében ez sokkal intenzívebben jelentkezik a mindennapokban, mivel neki a vezérlő energiája a racionális elme-energia. És azt is jól érzi, hogy neki a figyelmi térben lévő teljes információ-tartalommal kell kapcsolatba kerülnie. Amit általában eltéveszt az a hogyanja ennek a folyamatnak. Mert hétköznapi tudat-fókusszal lehetetlenség befogni a mindenkori figyelmi tér összes információját. Ez – paradox módon – akkor válhat lehetségessé, amennyiben képessé válunk teljesen egy pontba összpontosítani a figyelmünket. Ekkor, mint egy dimenziókapun keresztül összeköttetésbe kerülhetünk a teljességgel, ami folyamatosan ott vár ránk a poláris valóság mögött. És ekkor valósulhat meg az Ikrek energia eredendő késztetése, hogy a figyelmével képes legyen befogni az őt körülvevő teljes információs mezőt.

Báder György weboldala. 2008. Cégmester PHP engine.