Asztrológia-tanfolyam

A következő asztrológia-tanfolyam 2018. szeptember 6-án, csütörtökön 17.30-kor indul Pécsett. Bővebb információ itt található.

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

Családfelállítás

A soron következő családállítások időpontjai Pécsett:

2018. augusztus 4 - 5 (szombat - vasárnap), mindkét napon 10.00. - kb. 19.00-ig (várólistás állítói és 2 segítői hely van). A következő szeptember 1 - 2-án lesz (várólistás állítói és 7 segítői hely van).

(A helyeket a hívások/e-mailek beérkezési sorrendjében töltöm föl.)

(Az épületben büfé jelenleg nem üzemel, a régi helyhez szokottak megértését kérjük ez ügyben; és aki első alkalommal jön, vagy évekkel korábban járt családállításon, kérem tanulmányozza át figyelmesen az itt található gyakorlati útmutatót.)

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

Új egyéni ügyfelek fogadása horoszkópkészítésre, életvezetési tanácsadásra és hosszútávú együttműködésre szabad kapacitás hiányában bizonytalan ideig szünetel.

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



A gondoskodó Anya

 

A Rák princípium az emberi életben közreható két szülői energia közül az egyik (a másik az Oroszlán). A Rák a gondoskodó szülő, a tápláló Anya, az Oroszlán a védelmező szülő, a teremtő Atya. Az egyik lélek és érzés, a másik pedig tudat és akarat. Ennek következtében azokban az emberekben, akikben a lélek képzeletbeli belső színpadán meghatározó a Rák szereplő befolyása a személyiségműködésre, erős szokott lenni a gondoskodó, tápláló, óvó késztetés. Ez megjelenhet a saját családjukban éppúgy, akárcsak a munkahelyen, barátokkal, szomszédokkal, vagy akár a városukkal, hazájukkal kapcsolatban is.

Szülői szerep

A Rák energia klasszikus megélése az anyaság, ennek következtében Rák-jellegű szülő mellett felnőni az egyik legjobb dolog, ami egy gyerekkel előfordulhat. Ez a Rák-dominanciájú apákra is igaz a legtöbbször, bár mint sejthető, nekik meg kell küzdeniük a férfi és apaszerep, illetve a jellegzetesen lágy, befogadó, érzelmes Rák energia kettősségéből fakadó ellentmondással is. Ennek a feladatnak a végrehajtása közben éppúgy elbillenhetnek a nőies működés felé – amikor rossz esetben akaratgyengévé válhatnak –, mint ahogy a férfias felé is, amikor viszont túlkompenzáltan élhetik meg a maszkulin energiákat – lásd például a Rák jegyű Sylvester Stallone esetét a férfierővel és az édesanyjával. Fentiek azért is igazak, mert a Rák energia egyszerre hordozza magában a lenyomatot édesanyánkról, és a bennünk lévő belső gyermek érzéseit, illetve a saját, felnőtt gondoskodó, szülői viselkedésünket is. Amiből is rögtön leszűrhető, hogy Freudnak természetesen igaza volt a gyerekkor meghatározó voltát illetően, de mindezek előtt már eleve ott van egy eredendőbb lenyomat, amit a lélekben érkezik el hozzánk, és a megélt valóság ehhez rendeződik hozzá. Vagyis, valóban az anyánk és a gyerekkor az egyik meghatározó tényező, amin keresztül élővé és működővé válik a személyiségben az eredendő lelki mintázat, energia-alakzat. És a horoszkópban ezt az energia-mintázatot lehet látni – akár előre is, merthogy maga a mintázat a születés pillanatában már rögzített (jóllehet, a felnőttkor felé haladva egyre fokozódó mértékben közrejátszik majd a szabad akarat és az ennek következtében előálló megélési szint is). Ebből a szemszögből mindaz, amit gyerekkorban átélünk „csak” külső katalizátor, aminek a segítségével a személyiségben élővé lobban, működővé válik mindaz, ami elérkezett hozzánk a „batyuban”, a korábban megélt életek következményeivel telített „poggyászban”.

Innét tekintve lehet látni, hogy a hétköznapi panaszaink – amikkel tele szoktunk lenni a gyerekkort illetően, hogy miből miért kaptunk olyan keveset, vagy éppen túl sokat –, valójában eredendően is hozzánk tartozó jellemzők és a szüleink megteszik nekünk azt a „szívességet”, hogy a saját, olyan-amilyen viselkedésükkel közreműködnek abban, hogy az a fajta élményekre való előkészítettség, ami a horoszkópunkból kiolvasható, megszülethessen a valóságban is. Innét tekintve ők „csak” katalizátorok, de természetesen ezzel egyetlen apa, vagy anya sincs felmentve a szülői felelőssége alól – csak ezzel a gyereknek semmi dolga nincs, az a szülő életéhez és sorsához tartozik hozzá. És természetesen, ha elutasítjuk az apánkat, vagy anyánkat, avagy csak „simán” neheztelés, harag van bennünk velük kapcsolatban, akkor az azt jelenti, hogy a saját teremtő energiánk egyik, vagy másik fontos aspektusát utasítjuk el, hiszen rajtuk keresztül terveztük átélni ezeknek az energiáknak a megtapasztalását itt, a földi valóságban – mindazzal együtt, ami ehhez tartozott. És ez az a pont, ahol eldől, hogy valaki lelki értelemben felnőtté válik-e, vagy sem: ha képesek vagyunk mindenestől „igen”-t mondani a szüleinkre és a megélt gyerekkorra, mint hozzánk tartozóra, akkor indulhatunk el azon az úton, hogy ebből valami jót is ki tudjunk hozni. Ekkor kezdhetünk neki a megőrizve meghaladás ciklusainak, amikben mindennek, amit átéltünk, tudatosított helye lesz a szívünkben, de érzelmileg nem ragadunk ott, hanem meghaladva azt, ami volt, továbblépünk a következő szakaszba. Ha nem vagyunk erre képesek, akkor egyrészt az a kibillentség, aminek egyik, vagy másik megjelenési formáját gyerekkorban is megtapasztaltuk, elkerülhetetlenül meg fog jelenni a felnőtt életben is, másrészt ekkor a Rák olyan felnőtté válik, aki lélekben gyereki marad, és ekkor be fog vonzani maga mellé egy „apucit”, vagy „anyucit” az életébe.

Gondoskodás, kötődés, odatartozás

A szeretetet mindannyian testi alapélményként tapasztaljuk meg és a gondoskodás, amivel édesanyánk körülvesz, kötődést eredményez érzelmi, és odatartozást tudati szinten. Ez akkor is így van, ha később felnőve úgy gondoljuk, hogy semmi közünk a szüleinkhez és éljük a saját életünket, esetleg homlokegyenest más, tudatosan választott értékek mentén, mint amiket gyerekkorban átéltünk. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy lélekben mégis mindannyian hűséges gyerekek vagyunk, bárhogyan néz is ki a felszíni, hétköznapi kapcsolat a szülőkkel. Fentiekre nagyon sok, a családállításokon megmutatkozó esetet lehetne felhozni példaként, álljon itt most szemléltetésül egy a sorból. A ma már felnőtt lánygyerek, érzékelve az anyja meg nem élt lelki késztetését, hogy kiszabaduljon a számára fojtogató helyzetből, úgy éli az életét, hogy megvalósítja azt, ami az anyjának nem ment: kiszabadul – a saját házasságából.  Abból a házasságból, aminek eredetileg úgy állt neki, hogy „én nem fogok úgy viselkedni, mint a szüleim az én gyerekkoromban”, majd végül mégis megvalósítja ugyanazt, mert a lelkében tudatosítatlanul ott van a kötődés, az odatartozás, akkor is, ha erről a mindennapokban nem vesz tudomást. Ami valójában közrehat a személyiségünkben, de nincs a tudatunkban, az megjelenik az életünkben. És rendszerint ilyenkor elindulunk egy újabb hibáztatási kör felé, mondván, hogy a férjünk - feleségünk tehet arról, hogy így alakult a kapcsolatunk – ami persze abban a formában lenne csak valójában igaz, hogy neki is megvan a maga része a dologban, de nekünk ezzel éppúgy semmi dolgunk nincs, mint gyerek - szülő viszonylatban a szüleink felelősségével. Azaz, ha a saját részünkre fókuszálunk és rendet rakunk a saját lelkünkben, akkor rögtön másképp fog kinézni a megélt valóságunk is.

A Rák szülő (főleg az édesanya) a leggondoskodóbb, legodaadóbb és persze, sokszor a leginkább aggódó szülő a Zodiákus-jegyek között. Az ilyen személyiségnek a másokról való gondoskodás sokszor az élete értelmét jelenti, ami a családtagokra irányulva szeretetként és megbecsülésként vetül rá vissza, és ebben a kölcsönös szeretet-kapcsolatban mindkét fél sokat adhat és kaphat. A kényes pillanat akkor érkezik el, amikor a gyerek elérkezik a felnőtté válás pontjához és leválva el akar indulni a saját életébe. Paradox módon, amennyire természetes folyamatról van szó jelen esetben – gondoljunk csak a farkas-anyák bölcsességére, amivel, ha kell, elmarják a kölyköt az alomból, mert tudják, hogy ha nem teszik, akkor életképtelenné válik –, annyira a világ végét jelentheti ez a fázis a Rák szülőnek, illetve általában az édesanyáknak. Hiszen ő a gondoskodásra és a családra tette fel az életét, és ha a gyerek el akar menni és le akar válni, akkor azt a létalapot – a családot – akarja megszüntetni, ami az anya számára addig az életet jelentette mindazokkal együtt, akikről neki kellett gondoskodnia. Ilyenkor úgy érezheti magát a szülő, hogy kihúzzák a lába alól a szőnyeget és nem szerencsés megélés esetén tele lesz nyíltan kimondott, vagy burkoltan éreztetett szemrehányással, keserűséggel, duzzogással, daccal. Ilyenkor üthet vissza a Rák személyiség egészen odáig észrevétlenül maradt kibillentsége, nevezetesen, hogy a gondoskodás energiájából önmagára, a saját lelkére, a saját működésének a megértésére nem fordított annyit, amennyi valójában egyensúlyos lett volna. És amennyire túlműködte a kifelé, másokról való gondoskodást önmaga rovására, annyira lesz tele nehéz, haragos, szélsőséges esetben akár gyűlölködő érzésekkel is egy ilyen esetben. Fentiek természetesen nemcsak szülő - gyerek kapcsolatban fordulhatnak elő a Rákkal, hanem baráti, kollegiális, főnök - beosztotti viszonylatban is (és ez a másik két vízjegyre éppúgy igaz lehet, melyek közül a Halak ilyen esetben általában csendben szenvedve reagálja le a helyzetet, a Skorpió pedig meglehetősen „hangosan” szenvedve, sokszor bosszúállóan is).

A lélek

Mint fentebb már említettük, az anyai, gyerekkori hatások jelentik az egyik legfontosabb személyiség-formáló tényezőt mindegyikünk esetében. Azonban ezen kívül is van még néhány összetevő, amelyek meghatározzák a formálódó identitásunkat és a mindennapi működésünket egyaránt. Az egyik ilyen a testi működés és az ezt nem csekély mértékben meghatározó genetika – jóllehet, testmozgással, tudatos táplálkozással, illetve életmóddal nagyon jó eséllyel lehet optimalizálni fizikai szinten is a megélt hétköznapokat. A horoszkópban szintúgy, mint a gyerekkori szülői hatások esetében, ott vannak az egészség-betegségre, kinézetre, fizikai működésre vonatkozó utalások – vagyis, a biológiának és a genetikának is igaza van természetesen, csak – ugyanúgy, mint Freud és a pszichológia esetében is –, van egy eredendőbb mintázat, amihez aztán hozzárendeződik a valóság. Egy ideje már tudhatóan, ugyanez a helyzet a családrendszeri kötésekkel is: vagyis az sem véletlen, hogy ki milyen családrendszerbe születik bele. Azaz, a lélekben magunkkal hozott „poggyász” egy része úgynevezett családrendszeri kötésként épül be a személyiségbe, ami azt jelenti, hogy az adott családrendszerben, klánban korábban élt emberek sorsán keresztül lelki lenyomatok aktiválódnak az adott egyénben, amik ugyanúgy meghatározzák majd a sorsát, mint a gyerekkori hatások.

Ez utóbbi működésre egészen a legutóbbi időkig nem volt rálátásunk, mígnem Bert Hellinger munkásságán keresztül megmutatkozott, hogy ebben az értelemben is működhet az „áldozatok áldozatai vagyunk” generációs futószalagja. Pedig ha innét tekintünk vissza, akkor már sokkal érthetőbb, hogy miért szerepel a Tízparancsolatban, hogy „… Isten vagyok, aki meglátogatja az apák vétkét a fiakon harmad-, és negyedíziglen…”. Ezek a sorok plasztikusan egybecsengenek azzal a családfelállítási tapasztalattal, hogy legfeljebb 3-4 generációra visszamenőleg kellhet oldást csinálni (a működési sajátságok felől nézve ez valószínűleg azért lehet így, mert ha valahol, valamelyik generációban keletkezett egy energetikai blokk, ami kötést eredményez, akkor 2-3 generáción belül lesz valaki, akinek az életében ez ismét le fog képeződni és ezután már majd ez az újabb blokk gördül tovább a rendszerben). A fentiekből az derül ki, hogy amint az egyéni lélek esetében is megőrződnek a mintázatok és valamely „későbbi fejezetben” (ami itt egy újabb megtestesülést jelent) aktiválódnak majd, ugyanúgy a családlélek esetében is megőrződnek a lenyomatok és egy „későbbi fejezetben” (ami itt valamelyik soron következő generációt jelenti) újra meg fognak mutatkozni.

Ha a fentieket összegezzük, akkor kiviláglik, hogy a lélek alapjában véve benyomás-megőrzési instancia: eltárolja az őt ért hatásokat és az Egyetemes Törvénynek megfelelően halad az útján. És itt érünk vissza a Rák egyén hétköznapjaihoz: nagyon gyakran másból sem áll az élete, csak az őt valamikor ért hatásokat éli át újból a bensőjében, azaz, sokkal gyakrabban mereng a múlton, vagy nosztalgiázik, mint a többi ember. Mi, többiek, ha meglátunk egy rododendront, akkor megcsodáljuk a szépségét és megyünk tovább. A Ráknak ilyen esetben gyakran így alakul a belső működése: „… milyen csodálatos…, ilyen volt nagypapa kertjében is…, de jó is volt ott lenni náluk…, ó, azok a vasárnap délutánok, amikor ebéd után kifekhettem a kertbe…, a madarak éneke, a méhek zümmögése, a virágok sokféle illata…, Istenem, de kár, hogy elmúlt…” – és már el is merült a lelkében feltoluló képek és érzések tengerében. És, amint látható, ez is a dolga – mint adott szereplő, adott energia. Ha azonban valaki egyénként teljesen, vagy nagymértékben elmerül ebben a belső működésben, akkor pont a lényeget, a jelent szalasztja el. Mert valójában semmi más nem létezik, csak a jelen pillanat, az itt és most. Természetesen, nem véletlen, ha valami felbukkan a lélekben: mindig van valamilyen üzenete a számunkra. Ez lehet egy álom, egy érzés, valamilyen érzéki benyomást követő érzelem, vagy akár egy látott kép kapcsán felbukkanó gondolat: bármelyik is, érdemes rá odafigyelni és megérteni, miért bukkant fel. Ha így teszünk, akkor a végére járunk a dolognak és tudatosítjuk magunkban azokat a tartalmakat, amik hozzátartoznak ehhez az adott energiához. És a Rák ember gyakran itt bukik el: érez, és belsőleg átél mindent, de nem áll neki a tudatosítás – egyébként kétségtelenül fáradságos – munkájának. Jó esetben viszont ugyanez a személy képessé válik megtenni ezt más szereplői, más energiái segítségével és ekkor már hatalmas erőforrássá válik a múltnak ez a hatalmas tárháza, ami a Rák energia mélyén rejtezik. Ekkor ugyanis az egyén akadályok nélkül tud kapcsolatba kerülni a lélek mélységeinek tetszőleges rétegével, képes mélységében átélni - átérezni mindazt, ami az adott tudattartalomhoz kapcsolódik, hogy aztán helyet adva mindennek, a szívével gondolkodva és az eszével érezve haladjon tovább a lélek-tudatosulás végtelenbe gyűrűző hullámain.

 

 

Báder György weboldala. 2008. Cégmester PHP engine.