Asztrológia-tanfolyam

A következő asztrológia-tanfolyam 2018. szeptember 6-án, csütörtökön 17.30-kor indul Pécsett. Bővebb információ itt található.

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

Családfelállítás

A soron következő családállítások időpontjai Pécsett:

2018. június 30 - július 1, (szombat - vasárnap), mindkét napon 10.00. - kb. 19.00-ig (várólistás állítói és 2 segítői hely van). A következő augusztus 4 - 5-én lesz (várólistás állítói és 7 segítői hely van).

(A helyeket a hívások/e-mailek beérkezési sorrendjében töltöm föl.)

(Az épületben büfé jelenleg nem üzemel, a régi helyhez szokottak megértését kérjük ez ügyben; és aki első alkalommal jön, vagy évekkel korábban járt családállításon, kérem tanulmányozza át figyelmesen az itt található gyakorlati útmutatót.)

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

Új egyéni ügyfelek fogadása horoszkópkészítésre, életvezetési tanácsadásra és hosszútávú együttműködésre szabad kapacitás hiányában bizonytalan ideig szünetel.

 

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤



Az egyediség keresője: a Vízöntő

 

A Vízöntő energia az a lélekerő bennünk, amelyik a saját, valódi, senki máséval össze nem téveszthető valóságunkig akar eljuttatni bennünket. Ennek a késztetésnek a nagyon különböző megnyilvánulásait lehet látni a Vízöntő emberek életén, indulva a senki-máson-ilyen-ne-legyen tetoválástól, vagy piercingtől, folytatva a „nem hagyom lekorlátozni magam” kezdetű szingli-nótával, egészen a Self, vagy Önvaló keresésére irányuló tendenciákig (testi, lelki és szellemi szintek). Bármelyik síkon mutatkozik is meg ez a hatóerő, a saját, egyéni valóság, az egyszeri különlegesség – amik emberként egy adott életben vagyunk – megélése a cél.

 Megnyilvánulások a különböző létsíkokon

Fizikai szinten ez a hatóerő valamilyen konkrét, testi-anyagi formában nyilvánul meg: ez valóban lehet egyedi tetoválás, vagy testékszer, vagy nagyon nem hétköznapi hajviselet, öltözködés, és bármilyen tárgy, amiről azonnal látszik a különlegesség. Itt nem az értékességen van elsősorban a hangsúly, hanem a „kilógáson”: másnak ne legyen ilyen, különc legyen, nem hétköznapi. A jellegzetesen Vízöntő ember menekül mindentől, ami hétköznapi: a rutintól, a „robottól” (ahogy ő ebben az állapotában a mindennapi teendőket megéli), a kötelességszerű sablonoktól és szabályoktól. Jelszavai a kötetlenség és szabadság. Innét hosszú utat kell még bejárnia, mire elérkezik a felismerésig, hogy az igazi szabadságban a határait találja meg és a felelősségvállalás egyéni módját. Ezt a kettősséget jeleníti meg ennek a jegynek a két uralkodó bolygója, az Uránusz és a Szaturnusz: egyszerre van jelen a forradalmiság és a rend, a függetlenedés és struktúrába illeszkedés késztetése. És mivel az ifjú Vízöntő sok szabállyal találja szemközt magát, miközben felnő, így hát automatikusan leteszi a voksát a másik oldalra, és minden szabályt, határt, gátló körülményt igyekszik felrúgni maga körül. Ez a kamaszkor egyik alapjellemzője, amikor nekiindulunk felépíteni a saját felnőtt identitásunkat és ebben az értelemben ez egy szükségszerű folyamat. A probléma akkor áll elő, ha valaki rögzül ebben a fázisban és egy életre megmarad a „kávé-tea effektus” mellett, amit úgy érdemes elképzelni, hogy ha letesznek elé egy sötét színű folyadékkal teli poharat, ránéz és kijelenti: „Ha ez tea, akkor kávét kérek, de ha kávé, akkor teát kérek!” Kicsit másként fogalmazva, a reflexes „dafke-működés”, a lázadás elkíséri egy életen át.

A lelki sík: érzelmi függetlenség

Valójában az iménti működés már a lelki síkhoz tartozik. És a lélek belső színpadán Szabadságvágyó Forradalmárként nyilvánul meg ez a hatóerő: az emberi kapcsolatokban éppúgy, akárcsak társadalmi vonatkozásban, vagy a spirituális útkeresésben. Vegyük sorra ezeket a területeket, és kezdjük a kapcsolatokkal. Itt a Vízöntő lélekerő az érzelmi függetlenség elérését tűzte ki célul a kapcsolati szabadságon keresztül megélve. És a hangsúly itt a kapcsolati szabadságon van: valójában csak egy elköteleződésen belül van mód a függetlenség és szabadság egyensúlyos megélésére. Itt tévednek sokszor a szingli létmódot választók: úgy vélik, hogy önálló életvezetéssel tudják megteremteni és fenntartani a függetlenségüket, és eközben hiányzik az életükből a „mihez képest”. Ahogy a régi ezoterikus igazság is mondja: „Minden erőnek szüksége van az ellenerejére, hogy kifejthesse a hatását.” És itt az „ellenerő” az elköteleződés lenne, csak ehhez képest értelmezhető ténylegesen a szabadság. Az itt végigjárandó utat egy iker-csillag példáján lehetne szemléltetni: ahhoz, hogy ketten együtt egy rendszer középpontjai lehessenek, be kell állniuk egy optimális távolságra egymástól. Ha túl távolra kerülnek egymástól, akkor kisodródnak az űrbe („sötét és hideg van, egyedül vagyok, jöjjön már valaki”), ha pedig túl közel, akkor egymásba zuhannak („túl szoros ez a közelség, nem kapok levegőt, szabadulni akarok”). Ez utóbbi állapot – jól megélve – egyébként természetes velejárója minden kapcsolat kezdetének: ez a szerelem, amikor „belezuhanunk” egymásba. Rossz esetben a Vízöntő ember e két véglet közt ingázik egy életen keresztül: belevág egy új kapcsolatba, majd „leugrik egy cigarettáért a trafikba” (és 10 év múlva kerül majd csak elő), mert addigra annyira felhalmozódott benne a hétköznapokban meg nem élt szabadságvágy feszítő energiája.

Forradalmár, vagy Anarchista?

Ugyanezt a kibillent működést belső színpadképpel szemléltetve: minden alkalommal, amikor nem állunk ki egy kapcsolatban azokért a vágyainkért, késztetéseinkért, amelyeket egyedül, nem a társunkkal, vagy éppen másokkal szeretnénk végigélni (természetesen az elköteleződés fenntartása mellett!), akkor a Forradalmárt leküldjük a színpadról a pincébe, a színpad alatti süllyesztőbe és egy másik szereplőnek szavazunk bizalmat, attól való félelmünkben, hogy megbántjuk, vagy elveszítjük a társunkat. És ezzel még nem is lenne semmi baj, ha nem mindig ezt tesszük. Mert ha igen, akkor a Szabadságvágyó Forradalmár energiája teljesen bennreked, azaz képileg: a pincébe leküldött Forradalmár elkezd Anarchistaként viselkedni, és minden ilyen alkalommal legyárt egy gránátot odalent és szépen egy kupacba gyűjtögeti. Ha túl sokáig csináljuk ezt vele, akkor egyszer, mintegy „véletlenül” belebotlik a kupacba – és akkor röpül az egész színpad…, azaz otthagyunk csapot-papot. Két megjegyzés kívánkozik még ide: egyrészt, természetesen ez minden emberi kapcsolódásra érvényes, nemcsak a párkapcsolatira, hanem a munkahelyire, barátira is; másrészt előfordulhat, hogy egy adott ember „robbanási energiája” furcsamód „kivetül”: az adott egyénben alulműködő energia a társában túlműködő energiaként tükröződik vissza, és – amennyiben ő maga nem élte meg – a társa fogja megjeleníteni azt a külvilágban: becsapja, megcsalja, otthagyja. Ha most összenézzük a történet elejét és végét, akkor tisztán kirajzolódik a paradox igazság: amitől féltünk, az bekövetkezett – elvesztettük a társunkat, vagyis a félelem megtermette a maga gyümölcsét.

A jó megoldáshoz ön-, és emberismeretre, valamint tudatosságra van szükség – amiből azonnal kiviláglik, hogy miért olyan ritka eset manapság, hogy egy kapcsolaton belül sikerül megoldást találni ezekre a kihívásokra, feltételezve persze, hogy ez egyáltalán probléma volt, merthogy természetesen vannak olyan kapcsolatok, amelyekben maguktól megtalálják a felek az ilyen irányú egyensúlyt. A szükséges lépések az őszinteség, vagyis a késztetések felvállalása önmagunk előtt, majd utóbb a megfelelő formában a társunk előtt is; illetve ezt követően konkrét megoldások keresése a hétköznapokban, amelyekben ki-ki megélheti a neki tetsző módon az egyedi vágyait, és ezen keresztül beépül a kapcsolat mindennapjaiba az érzelmi függetlenség és szabadság. Mert az igazi szeretetnek ez az arca így néz ki: ismerni, elfogadni és szabadságot adni. És ha valaki itt félne, hogy a másikat pont így fogja elveszteni, mert ki tudja, hogy kibe-mibe botlik a társa, amikor ő nincs vele, azt megnyugtathatjuk: a Vízöntő reflexes „juszt is a másik kell” - működésére itt is lehet számítani, vagyis ha teljesen szabadjára engedik, akkor esze ágában sem lesz elmenni…

A struktúra szintje: szellemiség

Amennyiben rendszer-szinten vizsgáljuk a működést, akkor a változás, függetlenedés energiája itt meghaladásként, felszabadulásként jelenik meg. Ennek (mint mindennek) van egy kollektív és egy személyes szintje. A kollektív szint az ismertebb, ez ciklikusan visszatérően áll elő az emberi társadalmak korszakváltásainál, akár tényleges forradalom formájában, mint például a francia forradalom (ami előtt pár évvel fedezték fel az Uránuszt), vagy az oroszországi forradalom volt, illetve viszonylag csendes átalakulás formájában, amilyen az 1989-es rendszerváltás volt. A francia forradalom jelszavai (szabadság, egyenlőség, testvériség) kulcsszavai minden Vízöntő ember működésének: általában fejlett szociális érzékkel rendelkező, segítő szándékú emberek. A Nagy Francia Forradalom egy másik szempontból is jó példa, mivel konventjének működésén tisztán megmutatkozott a már említett két bolygó, az Uránusz és a Szaturnusz működése: a forradalom (Uránusz) után egy nagyon kemény rendet (Bak-Szaturnusz) teremtettek meg, ami aztán persze létbe hívta a maga következményeit. Az orosz forradalom pedig azért tanulságos, mert megmutatta, hogy amennyiben nem egyensúlyos ennek az energiának a megélése, akkor a Vízöntő a maga számára vindikálni fogja azokat a szabadságjogokat, amiket másoknak viszont nem ad meg. Ez látszott meg a forradalomból született Szovjetunió működésén: szabad emberek szabad akaratból létrehozott szabad országa volt – ahol mindenki azt csinálhatott, amit „szabad” volt…

A rendszer-működés tudati-energetikai modellezésének eklatáns példája az asztrológia. Itt láthatatlan hatóerők, princípiumok, energiák hatásait tanulmányozva igyekszünk ráhangolódni az időminőségre, vagyis az egy adott időszakban minket körülvevő – meghatározó energiatérre, aminek keretein belül bontakoztathatjuk ki a szabad akaratunkat. Ebben annál sikeresebbek lehetünk, minél inkább tudatában vagyunk a saját, valódi összerakottságunknak, illetve minél nagyobb az átlátásunk. Ez a két tendencia az Önvalónkra való ráhangolódásban találkozhat össze, amennyiben az öntudatra ébredtségünk eléri azt a szintet, hogy a felfogásunk, megértésünk beletágul abba a síkba, ahol a Self-ünk található. Ez a bennünk lakozó Tanú-tudat, a vágyakon és érzelmeken kívül-felül álló Szemlélő, ami minden emberi személyiség magja és határoló felülete egyben. A Vízöntő energia itt a saját, végső egyéni rezgés megtalálására irányuló törekvés hajtóerejévé válik és innét visszatekintve lehet megérteni igazán, hogy minden szinten ez volt a mozgatórugó: rátalálni az egykor, a teremtés hajnalán felcsendült egyedi Hang-ra, a Rezgő Fény energiájára, ami ott zeng minden egyéni lélek centrumában, csendben várva, hogy a létesülés hosszú körei után hazataláljunk a Forráshoz, ami mindannyiunkat összeköt, akik a végtelen Energiamezők hullámain sodródva haladunk a lélektudatosulás ösvényein.

Báder György weboldala. 2008. Cégmester PHP engine.